A csakra ugyebár szanszkrit szó, aminek a jelentése „kerék” és ami arra utal, hogy a csakrák egy mozgó kerékhez (bár inkább tölcsérhez) hasonlóan forognak. A forgás iránya attól függően változik, hogy a csakra éppen energiát vesz-e fel, vagy ad le, azonban ezek a forgásirányok (és a hozzá kapcsolódó funkciók) minden élőlénynél, embereknél, állatoknál és növényeknél megegyeznek.

A csakráknak bizonyítottan élettani funkciójuk van, mégpedig az, hogy energiával (életerővel) lássák el a test minden egyes részét, beleértve az utolsó kis sejtet is. Így például a gyökér csakrákhoz kapcsolódnak a mellékvese, húgyhólyag, nemi szervek, gerinc, a szakrális csakrához  az ivarmirigyek, nemi szervek , vese és így tovább: minden mirigynek és szervnek meg van a maga csakrája, amely megközelítőleg az endokrin rendszerrel esik egybe.

Ahogyan fentebb is említettem, az emberekhez hasonlóan az állatok is rendelkeznek energiaközpontokkal, csakrákkal. Az ő energiarendszerük tekintetében azonban van néhány lényegi különbség, melyek közül a legszembetűnőbb az, hogy máshogy helyezkedik el, mint az emberekben, vagyis a legtöbb állat, így a kutya esetében is vízszintesen. Ezen felül az állatok rendelkeznek egy plusz fő csakrával, ami a váll fölött helyezkedik el (ez az ún. 8. vagy mellső csakra). Ezt a csakrát sokszor kulcs csakrának is nevezik, hiszen rendkívül erőteljes és utat nyit a többi csakrához.

A fő csakrákon kívül az állatok szintúgy rendelkeznek mellék csakrákkal, amelyek a test egyéb más, kiemelt pontjain helyezkednek el. Mint ahogyan embereknél is ezek azok a pontok, amelyekkel például az akupunktúra, vagy akupresszúra dolgozik, állatok energetikai kezelése során is fontos tudni, hogy a fő csakrákon túl melyek azok a pontok, ahol az energiaaktivitás erősebb, mint a test más részein. Kutyák esetében ezek a csakrák a talpon és az orrnyergen találhatóak.