Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik.

Anatole France

Ez a bejegyzés 2016. októberében került fel egy másik blogomra és mert az azóta eltelt időszak csak még jobban megerősített abban, hogy ez valóban egy aranyszabály, így fontosnak gondolom itt is megjelentetni.

Nem csupán az elmúlt évek egyik leggyakrabban használt kifejezése, de a kutyázás legeslegelső szabálya is a tudatosság. 

OK, de mit jelent a tudatosság és, miért fontos ez a kutyázáshoz?

A wikipedia megfogalmazás szerint a tudatosság a „figyelem szándékos, elfogadó és nem ítélkező összpontosítása a jelen pillanatban fellépő érzelmekre, gondolatokra és érzékelésekre”, amelyek buddhista meditációs gyakorlatokkal fejleszthető.

Ez kutyás nyelvre lefordítva annyit jelent, hogy ha boldog, kiegyensúlyozott életet szeretnénk élni a kutyánkkal, akkor alapvető annak a tiszteletben tartása, hogy bár együtt élünk, mégis különböző fajokhoz tartozunk, vagyis elsődleges fontosságú a kettőnk közötti összhang és harmónia megteremtése, amely aztán az egymásra hangolódás páratlan élményét eredményezi kutya és gazdája között. 

Rohanás, információ áradat, stressz, időhiány. Ilyen és ezekhez hasonló jelzőkkel írható le egy XXI. századi átlagos kutyatartó élete.

Ezzel szemben a kutyakiképzők arra hívják fel a figyelmet, hogy a tudatosság, az éber jelenlét, az empátia és nem utolsósorban az alkalmazkodóképesség alapvető fontosságúak a harmonikus és kiegyensúlyozott ember-kutya kapcsolat kialakításához.

A minőségi kapcsolat saját magunkban kezdődik

Amikor a kutya furcsa, szokatlan viselkedéseket produkál, akkor az emberek többsége automatikusan azt gondolja, hogy a kutyával van a baj és elkezd mindenféle dolgot csinálni, hogy „megjavítsa” a kutyát. Arra nem is gondol, hogy ennek talán épp az ellenkezőjéről van szó és éppen a saját magatartásán kellene változtatnia.

Mindenesetre a változás, amelyet el szeretne érni, a saját maga igényeihez van alakítva, holott pontosan tudjuk, hogy ez természetes és kiegyensúlyozott kapcsolatban ez nem így működik.

A változás önmagától kell megtörténjen, mégpedig egyedi, személyre szabott formában, valahogyan úgy, mint egy alkímiai műhelyben, ahol finom, apró lépésenként kerülnek egymás mellé az összeillő  elemek.

Elsőre bizarrnak tűnhet az elképzelés, hogy a meditáció javíthat az ember-kutya kapcsolat minőségén, holott tudományosan alátámasztott tény, hogy a meditáció többek között éber jelenléttel, tudatossággal, nyugalommal, empátiával, összpontosítási képességgel stb. ajándékoz meg minket. Márpedig egy másik élőlénnyel való együttéléshez éppen ezekre van szükségünk.

Mielőtt tehát kutyát szándékozunk nevelni, először csendesedjünk le, nézzünk önmagunkba, szükség esetén meditáljunk. Biztosra vehető, hogy a kutya hálával és örömmel fogja jutalmazni a nyugodt, kiegyensúlyozottabb és felszabadultabb gazdit, plusz ha ezek után mégis arról lenne szó, hogy a kutyát szeretnénk nevelni, tanítani, akkor is garantált az eredmény, a kutya vidáman, örömmel fog együttműködni.

A ThinkDog cikke alapján.

Végezetül egy lehetséges iránymutató* azokhoz, az egymásba olvadó tudatossági szintekhez, amelyek a kutyánkkal való kapcsolat tökéletesítésében is jól alkalmazhatóak: 

megértés

hajlam a változásra

döntésképesség

hiedelmektől való megszabadulás

alkalmazkodóképesség

éberség

valóság torzítása, felismerés, hogy semmi sem valós

tudatalattiság.

Kistestű kutyát (20 kg-ig) legalább 10, közepes testűt (20-40 kg-ig) 15, nagytestűt (40 kg felett) 20 négyzetméteres területen kell tartani (ez a rendelkezés nem terjed ki az állatmenhelyekre, valamint a hatósági megfigyelés alá vont ebek tartására). Tartósan csoportosan tartott ebek esetén számukra egyedenként legalább 6 négyzetméter akadálytalanul használható területet kell biztosítani (nem számít csoportos tartásnak a szuka együtt tartása a kölykeivel, azok 6 hetes koráig).

Tilos a kutyát állandó jelleggel kikötve tartani. A hat hónaposnál fiatalabb ebet nem szabad tartósan kikötni (2016. január elsejétől ez a szabály minden eb tartására kiterjed majd). Kistestű kutyát legalább 4, közepes testűt 6, nagytestűt 8 méteres eszközzel szabad tartósan kikötni. Amennyiben az eb futólánccal (vagy ahhoz hasonló elven működő szerkezettel) van kikötve, a feszített és futó részek hosszának összege nem lehet kevesebb 8 méternél, valamint a futó rész nem lehet rövidebb 3 méternél. Az ebek kikötéséhez, illetve vezetéséhez használt eszközöknek az állatra történő rögzítésére kizárólag nyakörv vagy hám használható oly módon, hogy az az állat egészségét ne veszélyeztesse.

Az eb kölyköket 8 hetes korukig anyjukkal kell tartani.

Az eb tartója köteles az állata állategészségügyi felügyeletét ellátó szolgáltató állatorvosnak bejelenteni, ha az állata a három hónapos kort elérte, elhullott vagy elkóborolt, vagy új tulajdonoshoz került. Az ebtartó köteles minden három hónaposnál idősebb ebet veszettség ellen beoltatni az alábbiak szerint: a három hónapos kort elérteket 30 napon belül, az első oltást követően 6 hónapon belül, ezt követően évenként. Az oltási könyvet meg kell őrizni, illetve tulajdonátruházás esetén az új tulajdonosnak át kell adni. Az oltási könyv megrongálódása, elvesztése esetén az oltást végző állatorvostól 8 napon belül az oltási könyv pótlását kell kérni. A veszettség ellen történő immunizálás során az ebet széles spektrumú féreghajtó szerrel is kezelni kell.

Négy hónaposnál idősebb eb csak mikrochippel megjelölve tartható. Ebet forgalmazni, illetve tulajdonjogát forgalmazásnak nem minősülő más módon átruházni kizárólag az állatot azonosító mikrochippel történő megjelölése után lehet. A mikrochippel megjelölt eb tartójának megváltozása esetén az új tartó az adatváltozást 8 napon belül köteles a szolgáltató állatorvossal az országos elektronikus ebadatbázisban regisztráltatni. A mikrochippel megjelölt eb tulajdonosának, tartási helyének megváltozása, vagy az állat elpusztulása esetén az eb tartója az adatváltozást 8 napon belül köteles a szolgáltató állatorvossal az országos elektronikus ebadatbázisban regisztráltatni.

A kedvtelésből tartott állatok utaztatásának állategészségügyi előírásairól készített tájékoztató a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) honlapján olvasható.

Kutya küllemének megváltoztatása érdekében kizárólag farok kurtítás végezhető, az eb 7 napos koráig. A fülkurtítás nem engedélyezett. Az olyan sebészeti beavatkozások végrehajthatók, amelyek az állat egészsége vagy későbbi egészségkárosodásának megelőzése céljából történnek.

Ebet nem szabad felügyelet nélkül közterületre bocsátani vagy kóborolni hagyni.

Az állatban félelmet keltő, erős fény- vagy hanghatással járó tevékenységek és időjárási jelenségek teljes időtartama alatt (különösen szilveszterkor) a kutya tartójának gondoskodnia kell az állat félelmében történő elszökésének megakadályozásáról és törekednie kell az állat megnyugtatására.

Nagy nap ez a mai, legalábbis abban az értelemben, hogy miután néhány hónappal ezelőtt úgy döntöttem, hogy új hobbit választok és veszek egy varrógépet, ma végre megnyitottam a webáruházamat is az Etsy oldalán.

Na de mivel ez az egész sztori, nem csupán a kutyás cuccokról szól, hanem ahogyan a logó is mutatja, sokkal inkább egy életstílusról és állatok jólétéről, arra gondoltam, hogy nem ártana egy blog sem… és akkor már egy kis bevezetés, bemutatkozás is kellene ide.

Szóval ha nagyon visszaugrok az időben, akkor valahol ott kezdődik ez a történet, amikor megszülettem. Kislány létemre nem születtem kisangyalnak (bár az állatokat mindig is nagyon szerettem), így drága dédnagymamának – aki úgy általában vigyázott rám, amíg a szülők dolgoztak – nem kevés baja lehetett velem. Szerencsére ő nem csak varrónő, de egy nagyon okos asszony is volt, így  úgy oldotta meg a helyzetet, hogy megtanított engem is varrni. Ez annyit jelentett, hogy rosszalkodás helyett neki segítettem és azon évek alatt, amíg felcseperedtem, egészen jól ellestem tőle a szabás-varrás fortélyait. Ennek aztán iskolás korom, majd felnőtt korom jelentősebb részében (egészen néhány hónappal ezelőttig) gyakorlatilag semmilyen hasznát nem vettem, de talán még eszembe sem jutott a varrás, holott a 2000-es évek elején, amikor hazaköltöztem Olaszországból, közel három évig dolgoztam a Benetton Group, akkor még Magyarországon működő varrodáival.

A gyermekkorom kapcsán egyébként fontos megemlítenem, hogy a család másik ágáról származó nagyszüleim vidéki parasztemberek voltak, így amikor nem dédnagymamám mellett tevékenykedtem, akkor vidéken, hegyek között töltöttem az időmet. Ez volt ám a csodás gyermekkor! Megismerkedtem a természet szépségeivel, az erdő, mező virágaival és gyógynövényeivel, a csendesen csordogáló hegyi patak élőlényeivel és nem utolsósorban a ház körüli állatokkal, akik a legjobb barátaim voltak. Még biztonságosan járni is egy kutya tanított meg…

Persze miután elkezdtem felnőni, már rájuk sem gondoltam túl sokat, élveztem a nagyvilág nyújtotta élet látszólagos örömeit…

Néhány éve aztán meglepő dolog történt: éppen azon gondolkoztam, hogy világkörüli útra indulok, de legalábbis visszaköltözöm Olaszországba, amikor ajándékba kaptam első magyar agaramat, Csipkét, akibe gyakorlatilag első látásra beleszerettem (később kaptam egy másikat is, Nimródot). Magával ragadott az agarak kifinomultsága, érzékenysége és kecsessége, majd pedig magukkal ragadtak azok a hagyományok és nemzeti értékek, amelyek ehhez az állathoz kötődnek. A külföldi utazás helyett tehát egy csodálatos utazás kezdődött az agarászat és a magyar hagyományok világában.

Egyre több rendezvényre jártam el és egyre több különleges emberrel ismerkedtem meg, illetve egyre jobban kezdtem megismerni a hazai kutyás élet jellegzetességeit. Később, a kezdeti csodák mellett, egyre jobban kezdtem látni a szomorú dolgokat, így például azt, hogy nemzeti kutyafajtáink jelentős része gyakorlatilag a kihalás szélén áll (beleértve a magyar agarat is); a kutyatartók egy bizonyos csoportja nem csak a felelős kutyatartás fogalmát nem ismeri, de azzal sincs tisztában, hogy alapjában véve milyen állat a kutya, stb, stb … 

Mindezek mellett sajnos arra is rá kellett döbbenjek, miután kutyasétáltatás közben többször is inzultáltak, illetve fizikailag bántalmaztak, hogy az az elképzelésem sem állja meg a helyét, mely szerint „minden kutyás jófej”... :(

Szóval röviden összefoglalva ilyen és hasonló előzmények vezettek odáig, hogy a tavalyi év végére megszülethessen a saját életfilozófiám, az „All you need: Peace & Love & Dogs” és, mert annyi sok érdekes dologgal találkozom, illetve komolyan gondolom, hogy elő szeretném mozdítani a hazai állatjólét helyzetét, most életre hívom ezt a blogot is.

Lesz itt minden: hosszabb-rövidebb gondolataim; idézetek, inspirációk, viccek és szösszenetek; jó tanácsok kutyatartáshoz tőlem és másoktól; bemutatom majd az új termékeimet és mutatok pillanatképeket az életemből és a kutyák világából és megköszönöm, ha írsz, kommentesz, kérdezel. :)

Szeretettel,

Koritár Mia Henriett